2018. március 20.

Rendőrautóval ütközött az UFO

Rejtélyes fénygömböt üldözött a megyei seriffhelyettes, amikor balesetet szenvedett


Mai napig tisztázatlan, hogy mi okozta a sérüléseket azon a járőrautón, amelyet Val Johnson seriffhelyettes vezetett, azon a nem mindennapi éjszakán, amikor egy fényes gömböt vett üldözőbe, amely a szántóföld felett lebegett az észak-dakotai határ közelében.

Különös balesetet élt át Minnesotában a Marshall megyei seriffhelyettes, Val Johnson 1979. augusztus 27-én éjjel, miközben szokásos őrjáratát végezte az állami autópálya vidéki szakaszán, Warren város közelében, az elhagyatott 5-ös út mentén, a 220-as kereszteződésben.






Éjjel 1 óra 40 perckor az észak-dakotai határhoz közeli útszakaszon Val Johnson egy különös fehér fényre lett figyelmes a távolban, az úttól beljebb. 
Először arra gondolt, hogy egy munkagép dolgozik a szántóföldön, majd ezt elvetette, mert túlságosan nagynak és csillogó, erős fénynek látta ahhoz, hogy egy autó fényszórója lehessen, amely úgy tűnt, nem a földön halad, hanem 3-4 méterrel felette. Talán egy repülőgép került bajba - villant át az agyán.




A következő leágazásnál balra fordult, hogy közelebb kerüljön a körülbelül 2,5 kilométerre lévő fényforráshoz és azonosítani tudja azt. 
Ekkor váratlan fordulat történt. A fényes gömb hirtelen elindult felé, és szinte egy pillanat alatt elérte a kocsiját.



A fehér fény teljesen elvakította, mielőtt a szélvédőnek ütközött. Johnson még hallotta a szélvédő hangját, ahogy az ütközéstől bereped, majd elveszítette az eszméletét. 
Amikor magához tért, az autója elakadva, jóval előrébb, az autópálya szélére kicsúszva állt.


Minden porcikája remegett, szeme égett a fájdalomtól, olyan érzése volt, mintha megégette volna valami a retináját, miközben a központot hívta. 2 óra 19 perckor adta le segélyhívását a kollégáknak. Közel negyven perc telt el az ütközés óta. Észrevette, hogy az autóba szerelt elektromos óra és a karórája más időt mutatott, 14 perc eltérést volt közöttük. Meglepődve tapasztalta, hisz mindig egymáshoz igazította az órákat munkakezdés előtt.

Hamar megérkezett a kollégája, aki azonnal mentőt hívott.

Az orvos megállapította, hogy nincsenek súlyos testi sérülései, viszont Johnson szemei irritáltak, véreresek lettek, mint amikor valaki "enyhe, hegesztési, égési sérüléseket" szenved. Val Johnson nem bírta elviselni a fényes fények hatását.

A járőrkocsin különös és komoly károk keletkeztek.


Regene Radniecki | Star Tribune 1979

A vezetőoldalon lévő fényszóró betört, de furcsa módon a belső lámpa sérült meg.


A szélvédő a vezetőoldalon berepedt, láthatóan felülről lefelé történt sérüléseket szenvedett.


A tetőantenna tengelye 60 fokos szögben elhajlott a tetőtől 15 centis magasságban, a csomagtartón lévő antenna 90 fokban hajolt meg, de csak a végénél:



Található volt még néhány benyomódás a motor háztetőn is, és megállapítást nyert, hogy az autó a bal oldalán szerzett sérüléseket:



A rendőrségi jelentés dokumentumai:





A rendőrségi vizsgálat során megállapították, hogy körülbelül 300 méterre érte az autót az első kár, a baleset végétől.
A balesetre nem találtak semmilyen magyarázatot, sem egy másik autó, sem egy repülő nem okozhatta Vil Johnson járművében a károkat. Johnson szavahihetőségét soha nem kérdőjelezték meg!



A Ford Motors szakemberei is megvizsgálták a rendőrségi járművet, amely egy 1977-es Ford Ltd volt. 
Az egyik szakember, Meridan French, aki a szélvédőt vizsgálta, megjegyezte, hogy többnapos vizsgálódása során sem jött rá, hogyan keletkezhettek a szélvédőn egyszerre befelé és kifelé hatók erők által történt repedések. Úgy gondolta, hogy minden egyes repedés ismeretlen eredetű mechanikai erőkből származik.
Nem találtak okot az elektromos óra késésére, sem a különös antennakárosodásokra. 

Az esetet hamar felkapta a média is, és UFO-szervezetek is vizsgálódtak az események után.



A történet "Vil Johnson-incidens" néven tartós hírnévre tett szert, Marshall megyét túlszárnyalva. 

Regene Radniecki | Star Tribune 1979

Jerome Clark, aki 1998-ban adta ki az "UFO Enciklopédia" című könyvét, vizsgálta az ügyet, és úgy nyilatkozott, ez az eset benne van az UFO-történelem 10 legérdekesebb ufótalálkozása között.

"- Rendkívül fontos eset volt! - mondta Clark. 
Számos embernek vannak furcsa élményei az elhagyatott utakon késő este -  magyarázta -, de nagyon kevesen hoznak kézzelfogható bizonyítékokat. És még kevesebbet vizsgálnak."

A Johnson-incidens helyi legendává vált, amely hatalmas médiavisszhangot kapott, és évekkel később is beszélnek róla.



Vil Johnson egykori rendőrautóját a Marshall Megyei Múzeumban őrzik, ahol egy táblán ez áll: "UFO Car". 
Az emberek még mindig messziről is eljönnek, hogy lássák.

Az egykori Marshall megyei seriff, Dennis Brekke évente egyszer beszédet mond a múzeumban az autóról és arról az éjszakáról, amikor az ő a helyettese volt Vil Johnson, aki a fénygömböt észlelte. A rendőrség kivizsgálta ugyan az ügyet, de  soha nem vont le következtetéseket.

Vil Johnson az eset után nem sokkal elköltözött a városból. Azt mondják a helybéliek, hogy belefáradt az állandó telefonokba, megkeresésekbe, így inkább elvonult a figyelem elől.

Brekke seriff felesége, Louise szerint Johnson több mint három évtizede nem tartja a kapcsolatot a régi Marshall megyei kollégáival. Leveleikre sem kaptak választ sose.

Egy újságíró végül Wisconsin államban, Eau Claire-ben megtalálta őt. Az UFO-t említve Johnson hangosan felnevetett, és azt mondta, végre az emberek már nem zaklatják ezzel. Elmondása szerint az eset után egy évig a telefonja folyamatosan csengett, számtalan újságtól megkeresték, nagy médiavisszhangot kapott az incidens, majd végül hála Istennek jött egy újabb történet, és őt békén hagytak végre.
Elmondta, hogy az eset után egy évig volt még ő a helyettes a megyében, mielőtt elköltözött volna, és azt is kiemelte, hogy soha nem kérdőjelezték meg a rendőrségnél az alkalmasságát. 

Johnson 70 éves elmúlt már, rövid, fehér szakálla van, haja megőszült és ritka. A mai napig feleségével él Eau Claire-ben. Ahogy mesélte, békésen éli nyugdíjas éveit, és már akkor sem zaklatják, ha a tévében épp róla beszélnek. Ennek nagyon örül.
Johnson nem elmélkedik azon, hogy mi történt vele 1979-ben azon az éjszakán. Nem hiszi, hogy a fény, amit látott, földönkívüli lett volna, de nem zárja ki a lehetőségét.

"Láttam egy fénysugarat" - mondta. - Felé rohantam, és hirtelen a gépkocsiban volt velem, megmagyarázhatatlan, és így is marad, boldog vagyok a mentális stabilitásommal."

Jerome Clark beszélt már sok olyan emberrel, akik részt vettek valamilyen UFO-találkozásban. Elmondása szerint néhányan megszállottjai lettek a témának azáltal, ami történt velük. Egyesek tagadták a tagadást. Mások azt mondták, békét találtak, és nem engedték meg, hogy egy találkozás megváltoztassa az egész életüket.

Mindenesetre kijelenthetjük, hogy a Vil Johnson-incidens az egyik legjobban kivizsgált és leghitelesebbnek tartott történet az ufókkal való találkozások között.

Perlaki Zsuzsanna Éva

BETILTOTT TÉNYFELTÁRÁS!
Izsáky László, az erdélyi aranylemezek és az ufólehívójel kapcsolatáról készült könyvem megrendelhető a meridiancsoport@gmail.com emailcímre küldött üzenetben, könyvesboltokban nem kapható!



Ha nem akarsz lemaradni az újdonságokról iratkozz fel a blogomra a követők közé!

Forrás: 
abovetopsecret.com
roadsideamerica.com
mprnews.org
ufocasebook.com





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése