2017. május 1.

Újabb részletek az erdélyi X-aktákból

Kedves Olvasóim!


Bizonyára már alig várjátok, hogy az erdélyi Izsáky László 1974-es esetéről, illetve annak a 2016-os rekonstruálásáról ígért könyvemet kezetekben tartsátok. Rengeteg megkeresést kapok azóta is folyamatosan, határon innen és túl, amióta tavaly nyáron beszámoltam arról, hogy két társammal együtt sikeresen lecsalogattuk az ufókat a Kakastaréjnál. Számtalan biztató és kedves levelet kaptam Tőletek, amelyeket itt szeretnék megköszönni Nektek! Köszönöm! Sokszor belőletek merítem az erőm! 

Néhány irigyem is akad, aki folyton megpróbál akadályozni, hátráltatni engem, persze sikertelenül: na, nekik továbbra is Fuck You! Bármennyire is fáj ez nekik, soha nem hátrálok meg!

A Könyv készül! Az egyetlen ok, amiért még nem olvashatjátok, az az, hogy az események továbbgyűrűztek. 
Izsáky esetének teljes körű feldolgozását csak és kizárólag úgy valósítom meg, hogy az 1974-es eset hitelességét vizsgálom. Górcső alá vettem minden állítást! Sok morzsát összesepregettem. Leesik majd az állatok, amikor elolvassátok, "milyen mély a nyúl ürege".

A 2016. júniusi expedíciónk a Kakastaréjnál sikeres volt. Rekonstruáltuk az esetet, felrajzoltuk az "ufólehívó jelet". A jel működött! 

Emellett viszont nem mehettünk el csak úgy! Muszáj kivizsgálnunk ezt is! Ez folyamatban van.

Most elárulok valamit, amiről eddig nem beszéltem nektek. Voltam ám én azóta is Erdélyben nyomozgatni, kísérletezgetni! Nem is egyszer! 
Megígértem: alaposan kinyomozok minden körülményt, hát valóban meg is teszem ezt. Időt, pénzt, energiát nem sajnálva folytatom a földönkívüli intelligenciákkal való kapcsolatfelvétel módjainak a kutatását. Kutatási eredményeimet pedig a megfelelő időben és módon publikálom!
Nem egy századrangú ócska kis u-fos lapnak akarok megfelelni, vagy néhány megkergült ufós szektának az ízlését akarom kielégíteni, hanem Nektek írom a könyvet, akik pont úgy, mint én, szomjazzátok az igazságot, még akkor is, ha az nem éppen kellemes, vagy nem éppen az általunk megálmodott világot tárja a szemünk elé! Ezen kívül még mindenképpen célom, hogy a szkeptikusok és a tudomány által elvárt követelményeknek is megfeleljen majd az írásom! Mindent pontosan dokumentálok és alátámasztok!

De addig is, hogy lássátok, nem csak mellébeszélek, hanem valóban dolgozom az ügyön, szeretnék megosztani veletek néhány olyan fotót, amelyek még tavaly augusztusban készültek, a harmadik erdélyi utunk során, amikor azért tértünk vissza, hogy megpróbáljuk elvarrni a szálakat, illetve azokból is válogattam, amelyeket néhány napja készítettem a Kakastaréjnál. 

Ellentétben sok ufó(nem)kutatóval, én felemeltem a fenekem a karosszékből, és én valóban kutatok! Így avanzsáltam ufókutatóvá! Ha még ezt egyesek meg is kérdőjelezik, itt üzenem nekik, hogy nem kongresszuson kutatunk, nem a színpadon állva vagy a nézőtéren zajlik a kutatás, se nem Facebook-csoportokban, hanem élőben, a valóságban, a természetben, ahol olykor még az életünket is kockára tesszük! Fuck You!

A néhány soros, olykor szarkasztikus képaláírásokat érdemes elolvasni, és soha ne felejtsétek: a sorok között az igazság!!!

2016. augusztus, Kakastaréj

Szakadó esőben is, de menni, menni kell :)
Tavaly augusztus végén három társammal visszatértem az 1974-es és 2016-os ufólecsalogatás helyszínére. A Keleti-Kárpátok csodálatos hegyein nem ritka a hirtelen időjárás-változás. Így volt ez most is. Túránk kezdetén nyakunkba szakadt az ég, sűrű zápor fogadott. Mi mégis úgy döntöttünk, elindulunk célunk felé. Mire hatalmas nevetések közepette beöltöztünk az eső ellen, a sűrű fekete felhő mögül újra előbukkant a Nap, a szél pedig kiseperte a Gutin egét. Végül verőfényes napsütésben tehettük meg az első lépéseinket az erdei úton a célállomásunk felé.




Számtalan emelkedőn és lejtőn, sűrű erdőkön és tisztásokon át vezetett végig az utunk.



Meglepődve tapasztaltuk, hogy a júniusi táborhelyünk változatlanul várt bennünket. Teljes volt a mozdulatlanság. Az idő megállt ezen a magaslaton. Kísérteties érzés ragadott magával minket. 





Egyetlen dolog változott csupán, egy megjelölt helyet találtunk, ahol én rögtön ásni kezdtem. Hogy mit találtam ott, és pontosan milyen jelet találtunk, a könyvemben részletesen kifejtem majd.





Naplemente előtt sátrat vertünk, tüzet raktunk, felkészültünk a hűvös éjszakára.
Másnap reggel, mielőtt továbbindultunk volna a Kakastaréj felé, alaposan feltérképeztük egykori szálláshelyünk környékét, több érdekes és értékes információt leszűrhettünk ezáltal.










Nem kis kihívás eljutni a Kakastaréj csúcsához: aki járt már ott, pontosan tudja. Számtalan erdei út, újabb emelkedők és emelkedők után viszont lélekemelő panoráma tárult a szemünk elé minden magaslatról. Jó volt ezeken a helyeken kicsit megpihenni és energiákkal töltekezni, amire még nagy szükségünk is volt az egész túránk során.





Sajnos Erdély erdeiben nem könnyű turistának lenni, a jelzések olykor kilométereken át hiányoznak vagy nehezen megtalálhatók, ilyenkor sok esetben a megérzéseinkre kell hagyatkoznunk. Nem véletlen hát, hogy nagyon megörültünk, amikor ezt a térképet megtaláltuk, mielőtt újból a sűrű erdő ösvényére léptünk.






Nincs is annál csodálatosabb érzés, mint amikor az ember megpillantja maga előtt a célegyenest. 









Na skacok, ilyen az, amikor vörösen izzik a Kakastaréj!
Az energiák szinte szétszaggatják a szívemet!




Mi sem volt természetesebb számunkra, mint hogy a Kakastaréj lábánál verjünk tábort éjszakára. Megsúgom, életem egyik legfurcsább kalandját éltük itt át. Ismét megtapasztalhattuk, hogy "nem vagyunk egyedül"! Részletesen beszámolok erről is a könyvemben.





Csak kiültem a szakadék szélére, mögöttem néhány méterre a Kakastaréj csúcsa látható, a háttérben pedig a Kárpátok vonulatai.


2017. áprilisi expedíció

Ahogyan már többen neveznek minket, a magyar Scully és Mulder - azaz Zsuzsi és Prusi - ismét visszatért az erdélyi X-akta helyszínére, a Gutinba.



Negyedik küldetés betöltve!



Egy évvel az első expedíciónk után, a "PruZsi" Meridiánok munkához láttak.






Fontos, hogy a zord körülmények között is megmaradjon a humorunk!




Na erre már utaltam! 









A Kakastaréj ereje legyen velem utamon!



Én minden követ megmozgatok, minden odúba benézek, ha bárhova is rejtett aranylemezt vagy dokumentációt Izsáky László vagy akár az alienek, akkor azt meg fogom találni!




Mindeközben jómagam is hagyok jeleket, tárgyakat, amelyeket azoknak a kutatóknak szánok, akik majd a könyvemet olvassák, és annak útmutatásai alapján meg akarják majd találni a kulcsot egy fejlettebb intelligencia felé.



Gandalf is megirigyelheti a botomat! XD


Egyre jobban megismerem a Kakastaréjt, annyi felől közelítettem már meg!


Hát igen, érdemes néha oldalra is pillantani! Lenyűgöző látvány: a Kárpátok havas csúcsai. Szerelmes vagyok Erdélybe!


Úttalan utakon vezetett a lábunk előre. Az áprilisi tél körbeölelte a hegy teljes északi oldalát. Borzasztó hideg volt, fújt a szél, de mi csak mentünk előre.







Mint említettem már, az erdélyi erdőkben olykor jelzések nélkül kell haladni. Ennek kiküszöbölésére a 2016-os túráink során mi magunk is hagytunk jeleket. Örömmel láttuk, hogy eddig kiállták az idő próbáját. És megnyugvással töltött el, hogy pontosan tudtam, hol is vagyok ebben a hatalmas hegységnek a gyomra felé haladva.




Jól jönnek a felrajzolt jelek és nyilak, amikor több útelágazáshoz érünk. Fontosak ahhoz, hogy visszataláljunk!






Fantasztikus volt a reggeli kávémat ezen a kis hídon ülve, lábamat lóbálva elfogyasztani. Lehetne minden ébredésem ilyen!





Első napon a Gutin északi felén a hűvös tél fogadott minket, másnap a déli oldalon kellemes tavaszi meleg hívogatott a hegyekben. Egy jó kutató olykor bizarr, ismeretlen eredetű járműveket is talál.



A kristálytiszta kicsi patak!





Tavaly nyáron megismerkedhettem már ezzel az égi teremtménnyel, amikor teljesen egyedül őriztem órákon át a táborhelyünket ezerkétszáz méter magasan, kilométerekre az emberi civilizációtól. Jó volt újra látni őt!


Olykor elveszítem minden komolyságom és boldogan rohangászom a mezőkön.








No igen, egy fontos momentum: Prusi nem facebookozik az erdő közepén, hanem pontos méréseket végez, rögzíti a GPS-koordinátákat és itinert készít. A technika jól jön, ha minden fontos információt rögzíteni akarunk, hiszen tudományos kritériumoknak is meg akarunk felelni.





„A rajzok és a jegyzetek szellemi forrását, Perlaki Zsuzsanna Évát 2017 tavaszán a hegyek felé indulva látták utoljára Erdélyben.”


A könyvem akkor lesz teljes, amikor minden dokumentum, amit összegyűjtöttem, feldolgozásra kerül. Akkor elmondhatom, hogy teljesen feltártam az 1974-es esetet, és magyarázatot találtam a 2016-os rekonstruálás közben történt eseményekre, illetve összegyűjtöttem az utolsó információmorzsákat is.

Perlaki Zsuzsanna Éva

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.