Kezdetek
Az egyik kedvenc históriám az, amelyben az erdélyi Izsáky László lecsalogatta az ufókat. Aki foglalkozik kicsit is a földönkívüli intelligenciák kutatásával, az előtt ismert történet ez. Sokak szerint Izsáky egy hiteles 5. típusú találkozást mutat be. Nagyon érdekes esetet kísérhetünk végig, a beszámolója alapján, az már biztos. Egy ember, aki végre a kezébe vette az irányítást, és földönkívüli lényekkel hozott létre közvetlen kapcsolatot.
Ez a történet E. T.-t, a híres földönkívüli figurát juttatja eszembe, ő is fejébe vette, hogy hírt küld magáról innen, a Földről egy távoli bolygóra. Mindenáron haza akart telefonálni, csak ő fejletlenebb volt, mint Izsáky lényei!? Hisz míg E. T. rádiót választott az üzenetéhez, addig az erdélyi sztoriban szereplő földönkívüliek, fejlettségüket demonstrálva, a sík terepre rajzolt hívójelekre reagáltak.
Egy majdnem kerek történet tárul elénk abból az internetes anyagból, amelynek a címe Izsáky-akták. Még akkor is izgalmas, ha tudatában vagyunk annak, hogy nem a teljes kézirat lett közzétéve.
Izsáky nagyon részletesen elmeséli a kezdeteket. Fontosnak érezte kihangsúlyozni, hogy a Pioneer-10 űrszondával az emberiség elküldte első üzenetét az Univerzumba. Véleménye szerint ez volt a mozgatórugója az egész incidensnek. Erre, az emberiség első üzenetére érkezett meg a válasz, egy évvel később Spanyolországba, egy rejtélyes jelekkel ellátott aranylemezen, amit végül Izsáky fejtett meg.
Az egyetlen megkérdőjelezhetetlen bizonyosság, hogy 1972 márciusában az emberiség valóban elküldte első üzenetét a távoli űrbe.
Itt látható az űrszondán elhelyezett üzenet:
Izsáky László az egész története kiindulópontjának tartja ezt az üzenetet. Erre építi fel egész elbeszélését az elejétől a végéig. Azon a szálon indul el, hogy véleménye szerint ennek a táblának a hatására vették fel a kapcsolatot a földönkívüliek az emberiséggel. 1973. október 11-én egy korong alakú űrhajó szállt le Spanyolországban, San José de Valderas közelében. Ebből az űrjárműből hajítottak ki egy 80 cm hosszú, nikkelből készült kapszulát, amelynek a belsejében volt egy aranylemezre vésett üzenet, majd huss, el is tűntek a végtelen éterben. Izsáky itt megjegyzi, hogy ezt a kapszulát és annak a tartalmát egy madridi múzeumban őrzik.
Amikor ezt olvastam, rögtön felvetődött bennem az a kérdés, hogy a Pioneer-10 űrszonda fedélzetén lévő aranyozott alumíniumlemezhez vajon hogyan férhettek hozzá a földönkívüliek? Mikor, hol és hogyan? Tudtommal az űrszonda végső célja a vörös Aldebaran, s ha továbbra is minden jól megy, kb. 2 millió év múlva el is érheti a Bika csillagkép legfényesebb csillagát. 1973. december 3-án a Pioneer-10 200 ezer km-re megközelítette a Jupitert, amiről csodás felvételeket is készített, majd a csillagközi tér felé vette az irányt. Bár a szonda fedélzeti műszerei 1997. március 31-én energiahiány miatt leálltak, tovább folytatta útját az Aldebaran felé, ahol, ha értelmes élőlények találják majd meg, elolvashatják a benne lévő táblákat.
A szondával kapcsolatban rengeteg adatot találhatunk. Olyan információba viszont nem botlottam, ami azt igazolná, hogy földönkívüliek megszerezhették volna, és leolvashatták volna róla az üzeneteinket. Mondhatni, unalmasan száguld a végtelen űrben. Ezáltal azt feltételezni vagy sugallani, hogy a mi mintánkat követve, bárki is vésett aranylemezeken válaszolna a messzi végtelenből, elég nagy butaságnak hangzik. Érdemes ezen esetleg tovább gondolkodni.
Az 1973. október 11-ei spanyol, San José de Valderas-i ufóleszállásos eset kapcsán is kutakodni kezdtem. Számos spanyol ufóesetbe belebotlottam, de ezzel az egy esettel csak az Izsáky-sztorikban találkoztam. Viszont roppant érdekes információkat szereztem, és egy hasonlóságra is felfigyeltem, más spanyolországi ufóincidensekről olvasva, ami elgondolkodtatott.
Aranyi László oldalán töméntelen mennyiségű adat található spanyol ufóesetekről. Ezek szemezgetése közben figyeltem fel arra, hogy több beszámoló szerint már 1950-ben leszálltak a Földre a tőlünk 14 fényévre található Ummo bolygó lakosai. Egyes állítások szerint 55 évig itt lapultak az emberek között az ummiták. Ez idő alatt létrehoztak számos bázist, miközben akklimatizálódtak a mi életvitelünkhöz. 1965-ben az ummiták felvették az emberekkel a kapcsolatot. 20 fős listát tartanak számon, többségében spanyolokat kerestek fel a földönkívüliek, volt közöttük drámaíró, rendőrtiszt, a madridi amerikai követség alkalmazottja, mérnök, a távirati iroda tisztje, ügyvéd és két jól ismert spanyol ufológus, Antonio Ribera és Rafael Farriols.
Izsáky kéziratában fontos szerepet játszik ez az 1973-as, San José de Valderas-i esemény. A szerző elmondása alapján akkoriban ez az eset nagy port kavart, rengeteg újság felkapta a hírt. Izsáky elbeszélése szerint a spanyol tudósok és ufológusok nem tudták megfejteni a nikkelkapszulában érkezett földönkívüli üzenetet. Ezért azt pályázat útján több nemzetközi szaklapban is meghirdették, hogy bárki számára elérhető, megfejthető legyen. Izsáky is egy ilyen lapban bukkant rá a pályázatra.
Rengeteg időt rászántam arra, hogy megtaláljam azokat az újságcikkeket, amikre Izsáky László hivatkozik, de eredménytelenül. Az 1973. október 11-ei, San José de Valderas-i ufóleszállásra sem találtam más hivatkozást, csak Izsákyét, és arra a madridi múzeumra sem tudtam rálelni, ahol az állítólagos nikkelkapszulát őrzik. Sajnálatos módon az interneten keringő egész Izsáky-anyagra jellemző, hogy amiket az írója tényként kezel, azokra semmilyen forrásmegjelölést nem tesz. Sehol nem találni rájuk igazolást. Csupán Izsáky László állításaira hagyatkozhatunk.
Elképzelhetetlennek tartom, hogy Spanyolországban, ahol 1973-ban már jól bejáratott ufókutató csoport, az „Űrtestvérek Társasága” tevékenykedett, és minden ufós esetet évek óta dokumentált, de amire Izsáky hivatkozik, azt pont nem. Ezek a spanyol ufológusok azt állítják magukról, hogy 1965 óta kommunikálnak az Ummo bolygóról érkező földönkívüli lényekkel, ám erről a másik ufóleszállásról és a kapszula itt hagyásáról sehol nem tesznek említést. Ez eléggé hihetetlen annak tükrében, hogy a nikkelkapszula és a benne lévő aranylemez lehetne a legnagyobb bizonyítékuk az évek óta hangoztatott állításaikra. Ezek a kutatók, akik az évek alatt még egy ummo szótárt is bemutattak, ők nem tudták volna megfejteni az aranylemez üzenetét? Ez is furcsa állítás. Hiszen ez a hívójel ugyanazt a szimbólumot ábrázolja, amit évek óta láthattak a spanyolok az ummitákkal való kapcsolattartásuk során az űrjárművek alján is. A spanyol kutatók és az ummiták egymás között a dokumentumaik hitelesítésére is használták ezt a szimbólumot. Az ummiták ruháján is ez az embléma látható, amit az erdélyi felfedező hívójelként emleget. Ezek a furcsaságok már a legelején instabillá, hiteltelenné teszik az egész Izsáky-történetet.
Izsáky aktáiban található pár fotó is, amelyekről azt állítják, hogy Erdélyben készültek 1974. június 7-én, az Izsáky-eset kapcsán. Ezeket a képeket egyfajta bizonyítékként tartják számon Izsáky követői.
Megdöbbentő hasonlóságot véltem felfedezni a jobb oldali erdélyi (2. kép) és az említett spanyol kutatócsoport által dokumentált anyagok között található egyik képpel. Ott az szerepel, hogy ezt a képet 1967. június 1-jén készítették Spanyolországban.
Érdemes alaposan szemügyre venni a két képet.
Ezen kívül található még egy kép az Izsáky-aktákban, ez a fotó valójában 1965. augusztus 3-án készült Amerikában (Kalifornia, Santa Ana), és bátran állíthatom, hogy az egyik legismertebb fotó az ufológusok számára.
Ezek voltak az erdélyi eset előzményei, amiket fontosnak tartottam már a cikkem elején bemutatni, következzék hát az Izsáky-akta folytatása.
1974 áprilisára sikerült Izsákynak megfejtenie a spanyol nikkelkapszulával érkezett üzenetet, amelyet szerinte a világ legnehezebb logikájával kódoltak. Izsáky azt állítja, hogy az üzenet tulajdonképpen egy utasítás volt a közvetlen kapcsolatfelvétel módjáról. A kapcsolat kezdeményezésnek nem a rádiózás a technikája, hanem valami egészen más. A kapcsolatfelvétel módja annak a szimbólumnak a felrajzolása, ami az aranylemezen volt látható. Ezen kívül több utasítás is volt az üzenetben. Többek között az egyik feladatunk az lenne, hogy egy négyezer évvel ezelőtti időkapszulát kellene megkeresnünk, aminek a helyét meg is jelölték. Izsáky véleménye szerint abban az időkapszulában rejtőző üzenetnek a segítségével meg lehetne oldani a Földön a gazdasági, politikai problémákat. Az időkapszulában elhelyezett aranylemezeken olyan információkat találhatnánk, amelyek olcsó és újfajta energiához juttatnának bennünket, mely nem szennyezné a környezetet, és még az időjárást is kedvezően tudnánk befolyásolni itt, a Földön.
Izsáky László visszaküldte a külföldi szaklapnak az üzenet megfejtését, de az akkori romániai cenzúra megakadályozta, hogy levele célba érjen. Izsáky értesítette a Román Tudományos Akadémiát is a felfedezéséről, de a tudósok nem vették őt komolyan.
Izsáky mindeközben statisztikát készített a romániai ufóészlelésekről, s megfigyelte, hogy hatéves periódusokban tömegével számolnak be az emberek repülő csészealjakról. Úgy fogalmazott, hogy ilyenkor kitört Romániában az „UFO-láz”. Miután kiszámította, hogy pont abban az évben várhatóak újabb látogatók, újból értesítette a Román Tudományos Akadémiát, és javaslatot tett arra, hogy csalogassák le együtt a földönkívülieket a hívójellel. A válasz nem maradt el az akadémiától, javasolták neki, hogy gyógykezeltesse magát, mert súlyos elmebeteg.
Izsáky azonban tántoríthatatlan volt, szövetkezett pár barátjával és a helyi fatelep vezetőjével, aki segítséget is nyújtott neki az ábra elkészítéséhez. 1974. június 7-én sikerrel jártak, leszállt egy ufó a lehívójel közelében, és a benne lévő ufonauták újabb aranylemezeket hoztak az embereknek.
Részlet Izsáky aktáiból:
„7-én 1.20 perckor az ufó leszállt a kijelölt helyre. A telepről jól láttam, hogy leereszkedett a völgybe. Barátaim, Tamás Gábor, Molnár Zoltán és néhány favágó a völgyben tartózkodtak. A telepről mindannyian a helyszínre siettünk. Mire a leszállóhelyre értünk, az ufó már a talajon állt. A látványra megható érzelem szállta meg bensőmet. Tamáséknak nagyobb élményük volt, mivel korábban a helyszínen tartózkodtak. 20 méterre közelítettük meg az idegen járművet. Az ufónak korong alakja volt. Átmérője 8, magassága 4 méter lehetett. Rövid lábakon állott. Az ufó felső részén kis négyszögletű ablakok voltak. Az alsó részéből pedig egy csapóajtó simult a talajra. Az ufó körül embertípusú lények tartózkodtak. 165-170 cm magasak lehettek. Testhez simuló, szürkéskéken foszforeszkáló öltözéket viseltek. Űrsisakot viszont nem. Jól látható volt viszont emberi arcuk és világosszőke hajzatuk. Az egyik ufonauta egy henger alakú fémdobozból valamilyen rizskásaszerű anyagot szórt szét az ufó körül, a másik tekintetével vizsgálta a terepet. Aztán mind a ketten beszálltak az ufóba, de néhány másodperc múlva ismét kiszálltak. Az egyik valamilyen rövid, henger alakú tárgyat, füstgyertyát tartott a kezében, amelyből piros színű füst áradt, és amellyel maga felett kirajzolta az ismert jelet. Bátorkodva intettünk. Mire ők visszaintettek. Tamás Gábor óvatosan egy-egy lépést tett az ufó felé, és közben hátra-hátraintett, hogy kövessük. Így lassan szűkült az embergyűrű az ufó körül. A másik ufonauta egy kocka alakú nikkeldobozt tartott a kezében, és lassú lépésben közeledett Tamás Gábor felé. Amikor közöttük a távolság 6 méter lehetett, mindketten megálltak. Az ufonauta letette a dobozt, és néhány lépést hátralépett. Egy ideig szótlanul egymást nézték. Aztán egy váratlan esemény történt. Annyira lefoglalt ez az intersztelláris találkozó, hogy észre sem vettük, amikor csörtetve kék jelzésű katonák körbezárták a terepet. Csak akkor figyeltünk fel, amikor a katonák hátunknak szegezett fegyverrel arra kényszerítettek, hogy ellenállás nélkül adjuk meg magunkat. Az egyik tiszt a nikkeldobozhoz ment, hogy felvegye. De Tamás Gábor megelőzte, felkapta a dobozt, és kereste a kiutat a tömegből. A tiszt elfogta, majd dulakodtak. Két katona sietett a tiszt segítségére. Az egyik ufonauta egy cigarettatárca alakú tárgyat vett elő, amiből vékony fénysugár lövellt ki. Mind a négyen ájultan a földre estek. Egy másik tiszt pedig kiadta a tűzparancsot. Csakhogy a fegyverek nem működtek. Pánik tört ki a hadsereg körében. Tehetetlenül kiabálva egymásnak parancsot adtak, viszont úgy, mint nekünk. Földbe gyökerezett a lábunk, mozdulni se volt erőnk. Az ufóban kellett lennie egy harmadik ufonautának is, mert a sötétszürke ufó hirtelen vörös színűvé változott. Belsejéből óraketyegéshez hasonló, tompa kongás hallatszott, és közben valamilyen titokzatos erő, valószínű, hogy elektromágneses sugárzás hatotta át a környéket. A fegyverek nem működtek. Katonai teherautók jöttek fölfelé a telepre, de az erő hatására hajtóműveik leálltak. Úgyszintén a telep áramfejlesztő gépezete is. Közben az egyik ufonauta a földön fekvő Tamás Gáborhoz ment. Valamit tett-vett rajta, átadta a dobozt, majd átkísérte az embergyűrűn az erdő széléig. Tamás a dobozzal bevánszorgott az erdőbe. Az ufonauták beültek az ufóba és elszálltak. A sebesültek rövidesen feleszméltek, égési sebek voltak a testükön. Néhány katona Tamás Gábor felkutatására indult, míg a többiek betereltek minket a telep irodaépületébe. Útközben a kollégákkal megbeszéltük, számunkra Tamás Gábor ismeretlen, kilétét nem adjuk ki...”
Ez a történet E. T.-t, a híres földönkívüli figurát juttatja eszembe, ő is fejébe vette, hogy hírt küld magáról innen, a Földről egy távoli bolygóra. Mindenáron haza akart telefonálni, csak ő fejletlenebb volt, mint Izsáky lényei!? Hisz míg E. T. rádiót választott az üzenetéhez, addig az erdélyi sztoriban szereplő földönkívüliek, fejlettségüket demonstrálva, a sík terepre rajzolt hívójelekre reagáltak.
Egy majdnem kerek történet tárul elénk abból az internetes anyagból, amelynek a címe Izsáky-akták. Még akkor is izgalmas, ha tudatában vagyunk annak, hogy nem a teljes kézirat lett közzétéve.
Izsáky nagyon részletesen elmeséli a kezdeteket. Fontosnak érezte kihangsúlyozni, hogy a Pioneer-10 űrszondával az emberiség elküldte első üzenetét az Univerzumba. Véleménye szerint ez volt a mozgatórugója az egész incidensnek. Erre, az emberiség első üzenetére érkezett meg a válasz, egy évvel később Spanyolországba, egy rejtélyes jelekkel ellátott aranylemezen, amit végül Izsáky fejtett meg.
Az egyetlen megkérdőjelezhetetlen bizonyosság, hogy 1972 márciusában az emberiség valóban elküldte első üzenetét a távoli űrbe.
Itt látható az űrszondán elhelyezett üzenet:
Izsáky László az egész története kiindulópontjának tartja ezt az üzenetet. Erre építi fel egész elbeszélését az elejétől a végéig. Azon a szálon indul el, hogy véleménye szerint ennek a táblának a hatására vették fel a kapcsolatot a földönkívüliek az emberiséggel. 1973. október 11-én egy korong alakú űrhajó szállt le Spanyolországban, San José de Valderas közelében. Ebből az űrjárműből hajítottak ki egy 80 cm hosszú, nikkelből készült kapszulát, amelynek a belsejében volt egy aranylemezre vésett üzenet, majd huss, el is tűntek a végtelen éterben. Izsáky itt megjegyzi, hogy ezt a kapszulát és annak a tartalmát egy madridi múzeumban őrzik.
A szondával kapcsolatban rengeteg adatot találhatunk. Olyan információba viszont nem botlottam, ami azt igazolná, hogy földönkívüliek megszerezhették volna, és leolvashatták volna róla az üzeneteinket. Mondhatni, unalmasan száguld a végtelen űrben. Ezáltal azt feltételezni vagy sugallani, hogy a mi mintánkat követve, bárki is vésett aranylemezeken válaszolna a messzi végtelenből, elég nagy butaságnak hangzik. Érdemes ezen esetleg tovább gondolkodni.
Az 1973. október 11-ei spanyol, San José de Valderas-i ufóleszállásos eset kapcsán is kutakodni kezdtem. Számos spanyol ufóesetbe belebotlottam, de ezzel az egy esettel csak az Izsáky-sztorikban találkoztam. Viszont roppant érdekes információkat szereztem, és egy hasonlóságra is felfigyeltem, más spanyolországi ufóincidensekről olvasva, ami elgondolkodtatott.
Aranyi László oldalán töméntelen mennyiségű adat található spanyol ufóesetekről. Ezek szemezgetése közben figyeltem fel arra, hogy több beszámoló szerint már 1950-ben leszálltak a Földre a tőlünk 14 fényévre található Ummo bolygó lakosai. Egyes állítások szerint 55 évig itt lapultak az emberek között az ummiták. Ez idő alatt létrehoztak számos bázist, miközben akklimatizálódtak a mi életvitelünkhöz. 1965-ben az ummiták felvették az emberekkel a kapcsolatot. 20 fős listát tartanak számon, többségében spanyolokat kerestek fel a földönkívüliek, volt közöttük drámaíró, rendőrtiszt, a madridi amerikai követség alkalmazottja, mérnök, a távirati iroda tisztje, ügyvéd és két jól ismert spanyol ufológus, Antonio Ribera és Rafael Farriols.
Izsáky kéziratában fontos szerepet játszik ez az 1973-as, San José de Valderas-i esemény. A szerző elmondása alapján akkoriban ez az eset nagy port kavart, rengeteg újság felkapta a hírt. Izsáky elbeszélése szerint a spanyol tudósok és ufológusok nem tudták megfejteni a nikkelkapszulában érkezett földönkívüli üzenetet. Ezért azt pályázat útján több nemzetközi szaklapban is meghirdették, hogy bárki számára elérhető, megfejthető legyen. Izsáky is egy ilyen lapban bukkant rá a pályázatra.
Rengeteg időt rászántam arra, hogy megtaláljam azokat az újságcikkeket, amikre Izsáky László hivatkozik, de eredménytelenül. Az 1973. október 11-ei, San José de Valderas-i ufóleszállásra sem találtam más hivatkozást, csak Izsákyét, és arra a madridi múzeumra sem tudtam rálelni, ahol az állítólagos nikkelkapszulát őrzik. Sajnálatos módon az interneten keringő egész Izsáky-anyagra jellemző, hogy amiket az írója tényként kezel, azokra semmilyen forrásmegjelölést nem tesz. Sehol nem találni rájuk igazolást. Csupán Izsáky László állításaira hagyatkozhatunk.
Elképzelhetetlennek tartom, hogy Spanyolországban, ahol 1973-ban már jól bejáratott ufókutató csoport, az „Űrtestvérek Társasága” tevékenykedett, és minden ufós esetet évek óta dokumentált, de amire Izsáky hivatkozik, azt pont nem. Ezek a spanyol ufológusok azt állítják magukról, hogy 1965 óta kommunikálnak az Ummo bolygóról érkező földönkívüli lényekkel, ám erről a másik ufóleszállásról és a kapszula itt hagyásáról sehol nem tesznek említést. Ez eléggé hihetetlen annak tükrében, hogy a nikkelkapszula és a benne lévő aranylemez lehetne a legnagyobb bizonyítékuk az évek óta hangoztatott állításaikra. Ezek a kutatók, akik az évek alatt még egy ummo szótárt is bemutattak, ők nem tudták volna megfejteni az aranylemez üzenetét? Ez is furcsa állítás. Hiszen ez a hívójel ugyanazt a szimbólumot ábrázolja, amit évek óta láthattak a spanyolok az ummitákkal való kapcsolattartásuk során az űrjárművek alján is. A spanyol kutatók és az ummiták egymás között a dokumentumaik hitelesítésére is használták ezt a szimbólumot. Az ummiták ruháján is ez az embléma látható, amit az erdélyi felfedező hívójelként emleget. Ezek a furcsaságok már a legelején instabillá, hiteltelenné teszik az egész Izsáky-történetet.
Izsáky aktáiban található pár fotó is, amelyekről azt állítják, hogy Erdélyben készültek 1974. június 7-én, az Izsáky-eset kapcsán. Ezeket a képeket egyfajta bizonyítékként tartják számon Izsáky követői.
Érdemes alaposan szemügyre venni a két képet.
A baloldali képet (1 kép) pedig ezzel a 1968. augusztus 18.-án Kolozsváron készült képpel látom nagyon egyformának.
Izsáky László és az aranylemezek
Izsáky Lászlóról fellelhető információk az interneten: 1940. december 28-án született Máramarosszigeten, örmény származású családban. Tengerésziskolát végzett, majd a bútorasztalos szakmát is kitanulta. Kétszer nősült. Először 1961-ben, majd 1974-es válása után, 1986-ban újra megnősült. 1958 óta foglalkozott komolyabban az ufológiával, a földönkívüli élet kutatásával, paleoasztronautikával.Ezek voltak az erdélyi eset előzményei, amiket fontosnak tartottam már a cikkem elején bemutatni, következzék hát az Izsáky-akta folytatása.
1974 áprilisára sikerült Izsákynak megfejtenie a spanyol nikkelkapszulával érkezett üzenetet, amelyet szerinte a világ legnehezebb logikájával kódoltak. Izsáky azt állítja, hogy az üzenet tulajdonképpen egy utasítás volt a közvetlen kapcsolatfelvétel módjáról. A kapcsolat kezdeményezésnek nem a rádiózás a technikája, hanem valami egészen más. A kapcsolatfelvétel módja annak a szimbólumnak a felrajzolása, ami az aranylemezen volt látható. Ezen kívül több utasítás is volt az üzenetben. Többek között az egyik feladatunk az lenne, hogy egy négyezer évvel ezelőtti időkapszulát kellene megkeresnünk, aminek a helyét meg is jelölték. Izsáky véleménye szerint abban az időkapszulában rejtőző üzenetnek a segítségével meg lehetne oldani a Földön a gazdasági, politikai problémákat. Az időkapszulában elhelyezett aranylemezeken olyan információkat találhatnánk, amelyek olcsó és újfajta energiához juttatnának bennünket, mely nem szennyezné a környezetet, és még az időjárást is kedvezően tudnánk befolyásolni itt, a Földön.
Izsáky László visszaküldte a külföldi szaklapnak az üzenet megfejtését, de az akkori romániai cenzúra megakadályozta, hogy levele célba érjen. Izsáky értesítette a Román Tudományos Akadémiát is a felfedezéséről, de a tudósok nem vették őt komolyan.
Izsáky mindeközben statisztikát készített a romániai ufóészlelésekről, s megfigyelte, hogy hatéves periódusokban tömegével számolnak be az emberek repülő csészealjakról. Úgy fogalmazott, hogy ilyenkor kitört Romániában az „UFO-láz”. Miután kiszámította, hogy pont abban az évben várhatóak újabb látogatók, újból értesítette a Román Tudományos Akadémiát, és javaslatot tett arra, hogy csalogassák le együtt a földönkívülieket a hívójellel. A válasz nem maradt el az akadémiától, javasolták neki, hogy gyógykezeltesse magát, mert súlyos elmebeteg.
Izsáky azonban tántoríthatatlan volt, szövetkezett pár barátjával és a helyi fatelep vezetőjével, aki segítséget is nyújtott neki az ábra elkészítéséhez. 1974. június 7-én sikerrel jártak, leszállt egy ufó a lehívójel közelében, és a benne lévő ufonauták újabb aranylemezeket hoztak az embereknek.
Részlet Izsáky aktáiból:
„7-én 1.20 perckor az ufó leszállt a kijelölt helyre. A telepről jól láttam, hogy leereszkedett a völgybe. Barátaim, Tamás Gábor, Molnár Zoltán és néhány favágó a völgyben tartózkodtak. A telepről mindannyian a helyszínre siettünk. Mire a leszállóhelyre értünk, az ufó már a talajon állt. A látványra megható érzelem szállta meg bensőmet. Tamáséknak nagyobb élményük volt, mivel korábban a helyszínen tartózkodtak. 20 méterre közelítettük meg az idegen járművet. Az ufónak korong alakja volt. Átmérője 8, magassága 4 méter lehetett. Rövid lábakon állott. Az ufó felső részén kis négyszögletű ablakok voltak. Az alsó részéből pedig egy csapóajtó simult a talajra. Az ufó körül embertípusú lények tartózkodtak. 165-170 cm magasak lehettek. Testhez simuló, szürkéskéken foszforeszkáló öltözéket viseltek. Űrsisakot viszont nem. Jól látható volt viszont emberi arcuk és világosszőke hajzatuk. Az egyik ufonauta egy henger alakú fémdobozból valamilyen rizskásaszerű anyagot szórt szét az ufó körül, a másik tekintetével vizsgálta a terepet. Aztán mind a ketten beszálltak az ufóba, de néhány másodperc múlva ismét kiszálltak. Az egyik valamilyen rövid, henger alakú tárgyat, füstgyertyát tartott a kezében, amelyből piros színű füst áradt, és amellyel maga felett kirajzolta az ismert jelet. Bátorkodva intettünk. Mire ők visszaintettek. Tamás Gábor óvatosan egy-egy lépést tett az ufó felé, és közben hátra-hátraintett, hogy kövessük. Így lassan szűkült az embergyűrű az ufó körül. A másik ufonauta egy kocka alakú nikkeldobozt tartott a kezében, és lassú lépésben közeledett Tamás Gábor felé. Amikor közöttük a távolság 6 méter lehetett, mindketten megálltak. Az ufonauta letette a dobozt, és néhány lépést hátralépett. Egy ideig szótlanul egymást nézték. Aztán egy váratlan esemény történt. Annyira lefoglalt ez az intersztelláris találkozó, hogy észre sem vettük, amikor csörtetve kék jelzésű katonák körbezárták a terepet. Csak akkor figyeltünk fel, amikor a katonák hátunknak szegezett fegyverrel arra kényszerítettek, hogy ellenállás nélkül adjuk meg magunkat. Az egyik tiszt a nikkeldobozhoz ment, hogy felvegye. De Tamás Gábor megelőzte, felkapta a dobozt, és kereste a kiutat a tömegből. A tiszt elfogta, majd dulakodtak. Két katona sietett a tiszt segítségére. Az egyik ufonauta egy cigarettatárca alakú tárgyat vett elő, amiből vékony fénysugár lövellt ki. Mind a négyen ájultan a földre estek. Egy másik tiszt pedig kiadta a tűzparancsot. Csakhogy a fegyverek nem működtek. Pánik tört ki a hadsereg körében. Tehetetlenül kiabálva egymásnak parancsot adtak, viszont úgy, mint nekünk. Földbe gyökerezett a lábunk, mozdulni se volt erőnk. Az ufóban kellett lennie egy harmadik ufonautának is, mert a sötétszürke ufó hirtelen vörös színűvé változott. Belsejéből óraketyegéshez hasonló, tompa kongás hallatszott, és közben valamilyen titokzatos erő, valószínű, hogy elektromágneses sugárzás hatotta át a környéket. A fegyverek nem működtek. Katonai teherautók jöttek fölfelé a telepre, de az erő hatására hajtóműveik leálltak. Úgyszintén a telep áramfejlesztő gépezete is. Közben az egyik ufonauta a földön fekvő Tamás Gáborhoz ment. Valamit tett-vett rajta, átadta a dobozt, majd átkísérte az embergyűrűn az erdő széléig. Tamás a dobozzal bevánszorgott az erdőbe. Az ufonauták beültek az ufóba és elszálltak. A sebesültek rövidesen feleszméltek, égési sebek voltak a testükön. Néhány katona Tamás Gábor felkutatására indult, míg a többiek betereltek minket a telep irodaépületébe. Útközben a kollégákkal megbeszéltük, számunkra Tamás Gábor ismeretlen, kilétét nem adjuk ki...”
Izsáky teljes története lent a linkek között megtalálható.
Az állítólagos nikkeldoboz 24x24 cm-es volt, belül két sorban rekeszek voltak, azokban pedig a 86 darab aranylemez. Az aranylemezek 11x15 cm-es, levelezőlap nagyságúak, 1 mm vastagságú tömör aranyból készültek.
Izsáky állítása szerint a későbbiekben a Securitate elkobozta a nikkeldobozt a tartalmával együtt, de szerencsére előtte azokat lefényképezték, és kézzel készült másolatokat is készítettek róluk, ezeket meg tudták őrizni. Elmondása alapján a lemezekkel együtt Molnárt is magukkal vitték, aki soha többet nem került elő. Tamás Gábor két évvel az események után hunyt el, a kapcsolatfelvétel által szerzett sérülései és a szekusok állandó üldözése, verése is szerepet játszott a halálában.
Izsákyt 1974-ben elmegyógyintézetbe zárták, többször összeverték, megkínozták, ezek hatására négy hónapig kómába esett. Hat hónap után engedték csak ki a kórházból, ez idő alatt felesége elhagyta, élete tönkrement. Élete hátralévő részében ideje nagy részét az aranylemezek megfejtésére áldozta. 1986-ra sikerült is megfejtenie őket. Könyvet írt az 1974-es eseményekről „Más lakott világok” címen, több mint 400 oldalon, fényképekkel gazdagon illusztrálva. Csakhogy a könyve nem jelenhetett meg, állításai alapján folyton ismétlődtek az ellene irányuló megtorlások. Többször letartóztatták, diliházba zárták, kábították, sokkolták, verték hónapokon át. Ezek mellett folytonosan házkutatást tartottak nála és elkobozták írásait. Míg végül maga Izsáky László is végleg eltűnt.
Izsáky kéziratában több esetet is megjelöl, ahol földönkívüliek aranylemezeket adták át az emberiségnek:
1976. április 9-én Omaha felett UFO-t észleltek. Az eseményt követően egy környékbeli farmon találtak egy 40 cm hosszú, henger alakú nikkelkapszulát, benne aranytekercsre vésett üzenettel.
1975. október 2-án, New York peremén, egy autósztráda felett néhány percig UFO repült, ugyanakkor az autósztrádán szétszórva találtak 27 darab aranylemezre vésett üzenetet. A lemezek egy amerikai multimilliárdos birtokában vannak.
1973-ban Spanyolországban, San José de Valderas mellett a földönkívüliek kommunikáció felvételére szolgáló jelet tettek le, aranylemezre vésve.
1969-ben a Niraganga vulkán lábánál találtak 99 aranylemezre vésett üzenetet. Ugyanakkor a térség légterében, páratlan évben, 6 évenként, megjelennek az UFO-k.
1976. március 14-én, Tokió peremén, egy autósztrádán egy leszálló ufó 4 percre megbénította a forgalmat. A helyszínen találtak platinatekercsre vésett üzenetet. A tekercs az egyik tokiói egyetem birtokában van.
Ezeket az eseteket is forrásmegjelölés nélkül közölte. Ezeket sem lehet más dokumentumokra visszavezetni, csak az Izsáky-aktákra.
Azért számomra az elég gyanús, hogy egyetlen esetet sem lehet megtalálni a fentebb említettek közül, kizárólag Izsákyval foglalkozó oldalakon. Ahol mindenki úgy adja tovább ezeket az információkat, mintha az készpénz lenne, persze hasonlóan forrásmegjelölés hiányában, vagy magát Izsákyt jelölve meg annak.
Ejtenék pár szót még az erdélyi aranylemezekről, illetve a róluk készült másolatokról. A rajtuk található vésetek rovás- és képjelek.
Ezeket a lemezeket összefüggésben emlegetik az uráli aranylemezekkel, az Arvisurákkal, amely szintén hasonló rovásjeleket és képjeleket tartalmaz. Az erdélyi aranylemezek tartalma az Arvisura több történeti elemével mutat azonosságot, bár térben és időben eltérőek. A rovásírás amma nyelven íródott, amely a magyar nyelv ismeretével könnyen olvashatóvá, megérthetővé válik számunkra.
Ezeknek a lemezeknek az ábécéjét használta fel Izsáky az egykori spanyol és erdélyi lemezek megfejtéséhez.
Izsáky állítása szerint a későbbiekben a Securitate elkobozta a nikkeldobozt a tartalmával együtt, de szerencsére előtte azokat lefényképezték, és kézzel készült másolatokat is készítettek róluk, ezeket meg tudták őrizni. Elmondása alapján a lemezekkel együtt Molnárt is magukkal vitték, aki soha többet nem került elő. Tamás Gábor két évvel az események után hunyt el, a kapcsolatfelvétel által szerzett sérülései és a szekusok állandó üldözése, verése is szerepet játszott a halálában.
Izsákyt 1974-ben elmegyógyintézetbe zárták, többször összeverték, megkínozták, ezek hatására négy hónapig kómába esett. Hat hónap után engedték csak ki a kórházból, ez idő alatt felesége elhagyta, élete tönkrement. Élete hátralévő részében ideje nagy részét az aranylemezek megfejtésére áldozta. 1986-ra sikerült is megfejtenie őket. Könyvet írt az 1974-es eseményekről „Más lakott világok” címen, több mint 400 oldalon, fényképekkel gazdagon illusztrálva. Csakhogy a könyve nem jelenhetett meg, állításai alapján folyton ismétlődtek az ellene irányuló megtorlások. Többször letartóztatták, diliházba zárták, kábították, sokkolták, verték hónapokon át. Ezek mellett folytonosan házkutatást tartottak nála és elkobozták írásait. Míg végül maga Izsáky László is végleg eltűnt.
Izsáky kéziratában több esetet is megjelöl, ahol földönkívüliek aranylemezeket adták át az emberiségnek:
1976. április 9-én Omaha felett UFO-t észleltek. Az eseményt követően egy környékbeli farmon találtak egy 40 cm hosszú, henger alakú nikkelkapszulát, benne aranytekercsre vésett üzenettel.
1975. október 2-án, New York peremén, egy autósztráda felett néhány percig UFO repült, ugyanakkor az autósztrádán szétszórva találtak 27 darab aranylemezre vésett üzenetet. A lemezek egy amerikai multimilliárdos birtokában vannak.
1973-ban Spanyolországban, San José de Valderas mellett a földönkívüliek kommunikáció felvételére szolgáló jelet tettek le, aranylemezre vésve.
1969-ben a Niraganga vulkán lábánál találtak 99 aranylemezre vésett üzenetet. Ugyanakkor a térség légterében, páratlan évben, 6 évenként, megjelennek az UFO-k.
1976. március 14-én, Tokió peremén, egy autósztrádán egy leszálló ufó 4 percre megbénította a forgalmat. A helyszínen találtak platinatekercsre vésett üzenetet. A tekercs az egyik tokiói egyetem birtokában van.
Ezeket az eseteket is forrásmegjelölés nélkül közölte. Ezeket sem lehet más dokumentumokra visszavezetni, csak az Izsáky-aktákra.
Azért számomra az elég gyanús, hogy egyetlen esetet sem lehet megtalálni a fentebb említettek közül, kizárólag Izsákyval foglalkozó oldalakon. Ahol mindenki úgy adja tovább ezeket az információkat, mintha az készpénz lenne, persze hasonlóan forrásmegjelölés hiányában, vagy magát Izsákyt jelölve meg annak.
Ejtenék pár szót még az erdélyi aranylemezekről, illetve a róluk készült másolatokról. A rajtuk található vésetek rovás- és képjelek.
Ezeket a lemezeket összefüggésben emlegetik az uráli aranylemezekkel, az Arvisurákkal, amely szintén hasonló rovásjeleket és képjeleket tartalmaz. Az erdélyi aranylemezek tartalma az Arvisura több történeti elemével mutat azonosságot, bár térben és időben eltérőek. A rovásírás amma nyelven íródott, amely a magyar nyelv ismeretével könnyen olvashatóvá, megérthetővé válik számunkra.
Ezeknek a lemezeknek az ábécéjét használta fel Izsáky az egykori spanyol és erdélyi lemezek megfejtéséhez.
Gondolatok
A kilencvenes évek elején néhány lelkes magyar ufókutató elkészítette az ufólehívójelet Budaörsön.
Ugyan nem szállt le egy ufó sem Budaörsön, de néhány nappal a jel felrajzolása után több helybéli lakos arról számolt be, hogy egy hatalmas űrhajót látott arrafelé elhaladni. Később az újságokban megjelent ennek a hírnek a cáfolata, mely szerint amit a lakosok ufónak véltek, az valójában egy mezőgazdasági helikopter volt csupán, ami egy kivilágított reklámtáblát szállított. Erről a budaörsi esetről is elég kevés információt találni az interneten, a jelrajzolásban részt vevő kutatók oldalain.
Zárásként ajánlom mindenki figyelmébe azt a gondolatmenetem, hogy egy nem létező ufóleszállás eredményeként nincsenek aranylemezek és nincsenek vésett üzenetek sem. Ha nincsenek üzenetek, akkor a lehívójel sem létezik.
Vélelmezhetjük, hogy egy elkeseredett, de jó humorérzékkel megáldott erdélyi ufókutató képzelgései olvashatók az Izsáky-aktákban. Izsáky élete nagy részét az ufókutatásnak szentelte. Elképzelhető, hogy a környezetében élők túl sokat gúnyolták emiatt, és ez vezette arra, hogy kifundálja ezt a mesét a kapcsolatfelvételről. Izsáky Lászlónak alapos ismeretei voltak különböző ufóesetekről. Több évtizedes kutatómunka állt mögötte. A spanyolországi eseteket is ismerhette talán. A madridi ufókutató csoport alapos munkát végzett az esetek dokumentálásában. Számtalan ufóészlelést regisztráltak, lefényképeztek. Teljes terjedelmében elénk tárták a kontaktok által megszerzett tudásanyagot az Ummo bolygóról és lakosairól. Teljes képet kapunk az ott élők társadalmáról, technikai hátteréről. Még egy Ummo-Föld nyelvszótárt is bemutattak.
Ezek mellett az Arvisurák jelrendszerhasználatának kölcsönbe vétele megoldotta számára a jelek eredetiségének az álcáját. Bár azt azért hozzá kell tennem, hogy az Arvisurák eredetét is csak egyetlen ember nevéhez fűzhetjük, Paál Zoltánéhoz.
Zárásként ajánlom mindenki figyelmébe azt a gondolatmenetem, hogy egy nem létező ufóleszállás eredményeként nincsenek aranylemezek és nincsenek vésett üzenetek sem. Ha nincsenek üzenetek, akkor a lehívójel sem létezik.
Vélelmezhetjük, hogy egy elkeseredett, de jó humorérzékkel megáldott erdélyi ufókutató képzelgései olvashatók az Izsáky-aktákban. Izsáky élete nagy részét az ufókutatásnak szentelte. Elképzelhető, hogy a környezetében élők túl sokat gúnyolták emiatt, és ez vezette arra, hogy kifundálja ezt a mesét a kapcsolatfelvételről. Izsáky Lászlónak alapos ismeretei voltak különböző ufóesetekről. Több évtizedes kutatómunka állt mögötte. A spanyolországi eseteket is ismerhette talán. A madridi ufókutató csoport alapos munkát végzett az esetek dokumentálásában. Számtalan ufóészlelést regisztráltak, lefényképeztek. Teljes terjedelmében elénk tárták a kontaktok által megszerzett tudásanyagot az Ummo bolygóról és lakosairól. Teljes képet kapunk az ott élők társadalmáról, technikai hátteréről. Még egy Ummo-Föld nyelvszótárt is bemutattak.
Ezek mellett az Arvisurák jelrendszerhasználatának kölcsönbe vétele megoldotta számára a jelek eredetiségének az álcáját. Bár azt azért hozzá kell tennem, hogy az Arvisurák eredetét is csak egyetlen ember nevéhez fűzhetjük, Paál Zoltánéhoz.
Az Arvisurák eredetét a Szíriusz csillagképből idelátogató, majd letelepedő földönkívüliektől származtatják. Egy szíriuszi nő jegyezte fel a szíriuszi tudományokat, történelmi adatokat és kultúrájuk szellemiségét. Ezt nevezték Ardvisuráknak, ami igaz szólást jelent. A hun nyelvjárásban az Ardvisurát Arvisuraként jegyezték le, és a Hun Szövetség révén a mai napig így maradt fenn ez az elnevezés.
Ezekből a történetleírásokból akár Izsáky is meríthetett, talán ezért lehet több azonosságot is felfedezni az általa bemutatott aranylemezek és az uráliak között.
Egy jó képzelőerővel megáldott ember ezekből a háttéranyagokból simán összedob ma egy látszólag hitelesnek tűnő történetet. Izsáky vs Arvisurák vs Ummo.
Nem állítom, hogy ez így lenne, csak szabadjára engedtem a fantáziámat.
Nehéz eldönteni a rengeteg hiányosság tükrében, hogy mennyire lehet igaz ez a történet. Vajon ezek a hiányosságok annak köszönhetők, hogy csak részben tették közzé a kéziratot? Talán a másik részében maradt a források megjelölése? Vajon hallunk még Izsáky Lászlóról?
Mindezek ellenére továbbra is a kedvenceim között szerepel ez az erdélyi eset, csak ma már inkább kezelem felderítetlennek, mint igaznak. Remélem, hamarosan kapunk újabb információkat, és közelebb kerülhetünk a valósághoz.
FONTOS!
Újabb információkkal gazdagodtam! Sok minden kitisztult előttem, sok kérdésre választ kaptam. Sokkal mélyebb és szerteágazóbb ez az ügy, mint korábban gondoltam, pedig már akkor is elég mélyen benne volt az „ásóm”.
A cikkem után megkerestek többen is, és olyan anyagokat adtak át nekem, amelyek nem ismertek szélesebb körben. Ezek elemzése folyamatban van, és hamarosan jelentkezem egy átfogóbb anyaggal. Addig is, ha valaki szeretne többet megtudni az esetről, javaslom, jöjjön el 2015. december 5-én Egerbe, ahol az Univerzum Klubban tartok majd előadást a témáról, ott már bemutatok néhány újdonságot: olyat, amiről eddig még nem lehetett hallani, sem olvasni!
BETILTOTT TÉNYFELTÁRÁS!
Izsáky László, az erdélyi aranylemezek és az ufólehívójel kapcsolatáról készült könyvem megrendelhető a meridiancsoport@gmail.com emailcímre küldött üzenetben, könyvesboltokban nem kapható!
Ha nem akarsz lemaradni az újdonságokról iratkozz fel a blogomra a követők közé!
Folytatás:
Betiltott Tényfeltárás! Izsáky László, az erdélyi aranylemezek és az ufólehívójel kapcsolatáról
Dokumentumregény a kozmikus kapcsolatfelvételről
- Mit rejt Izsáky László titkos bőröndje?
- Hogyan üzenjünk a távoli bolygók lakóinak?
- Nyomozás az erdélyi Izsáky László után
- Sikeres ufólehívás a Kakastaréjnál
- Részlet a készülő könyvemből
- Kinek fáj az igazság?
- Karácsonyra megnyíltak az erdélyi ufóakták
- Válasz a rettegő bőröndbitorlóknak
- Izsáky László: Más lakott világok – A teremtés hat napja
- Újabb részletek az erdélyi X-aktákból
- Potyognak a csontvázak az Izsáky-bőröndből
- Perlaki Zsuzsanna Évával beszélget Eőry Szabó Ferenc - Az Izsáky ügy újabb titkai
- Szíriuszi aranylemezek
- Részlet a hamarosan megjelenő könyvemből
- HOL VANNAK A HIÁNYZÓ SZÍRIUSZI ARANYLEMEZEK?
Lilith AzElső
A Gondolatok az égbolt alól blog összes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. A blogon szereplő bejegyzések saját szerzemények, ezek másolása vagy kereskedelmi forgalomba hozása az engedélyem nélkül TILOS!
Források:
http://aranylaci.freeweb.hu/index.html
http://hu.scribd.com/doc/64830298/Izsaky-Laszlo-anyag
http://fu.web.elte.hu/irasok/ttt-18.html
http://hu.wikipedia.org/wiki/Pioneer%E2%80%9310
http://es.wikipedia.org/wiki/Ummo
http://www.ummo-ciencias.org/historia.html
http://delikronika.webnode.hu/news/italia-biro-csaba/
http://www.vilagok.hu/index.php?option=com_k2&view=item&id=238:az-izsaky-projekt-sziriuszi-uzenetek-szinte-keptelen-dolog&Itemid=579
http://www.galactic-server.com/rune/ummo.html
http://www.ufoevidence.org/photographs/section/1960s/photo305.htm
Kisteleki Géza - Az aranylemezek üzenete
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése